2011. ápr. 24.

The Runaways - a film


Black Sabbath, Deep Purple, David Bowie, Sex Pistols, The Rolling Stones... és a tiszavirág-életű The Runaways lázadó női rockbanda. Talán ezekkel az együttesekkel, előadókkal írhatnánk le a legjobban 70'-es évek meghatározó zenei ízlését. Heavy metal, punk rock, új hullám és minden ami kell....

Na de térjünk vissza a The Runawaysre... az együttes 1975-ben alakult, 4 évet bírtak aztán külön váltak útjaik. A megalakulásukat, sikereiket, majd kudarcukat dolgozza fel a film, mely magyarul The Runaways - a rocker csajok címet viseli, Floria Sigismondi rendezésében.
A film története első olvasásra nem tűnt túl izgalmasnak a számomra, de úgy gondoltam adok egy esélyt neki és nagyon jól tettem.

1975-ben járunk. Történetünk egyik főhőse Cherie (Dakota "szőke kicsilány a Nevem Samből" Fanning) nem éppen átlagos lány, ami a külsejét tekinti. Családja zilált, az édesapja alkoholista, anyja pedig nem törődik vele és nővérével (Riley Keough). Másik fontos szereplőnk Joan Jett (Kristen "tvájlájt" Stewart) igazi lázadó utcakölyök gitárral a kezében, család nélkül. Aztán mint a mesében Joan a gitáros lány, szerencsét próbál a híres zenei producer Kim Fowleynál (Michael Shannon), akinél véletlenszerűen aznap jelentkezett egy dobos lány aki Sandy West névre hallgatott (Stella Maeve). Fowleynak jött a remek ötlet, hogy valami nagyon nagy durranást alkosson megalakul az első női, tinirockegyüttes, a The Runaways. Jön még egy gitáros Lita Ford (Scout-Taylor Compton) és egy basszusgitáros, Robin (Alia Shawkat). A projekthez márcsak egy énekesnő hiányzik, akit meg is találnak a már említett Cherie Currie személyében, egy bárban.

Elkezdőnek a próbák egy lepukkant lakókocsiban, jön az első házibulis fellépés, a turné és persze a siker. Természetesen a rocksztárok életéhez méltóan megjelennek a féktelen éjszakázások, a szex, a piálás, a drogok, a szétesés. Adódik egy szerelmi szál is méghozzá a két főszereplő hölgy, Cherie és Joan között (rossz nyelvű bulvárpletykák szerint Kristen Stewartot vádolhatták volna liliomtiprással is, amiért volt 1-2 leszbikus jelenete a még csak 16 éves Dakota Fanningel). Az együttes hatalmas sikereket ér el, legfőképp Japánban, ahol szinte szétszedik őket a rajongók(ezt nagyon jól bemutatja a film.) A vége fele viszont megjelennek a problémák a zenekar körül, melyek szétválásukhoz is vezettek.


Érdekesség viszont, hogy arról a Joan Jettről van szó a filmben, aki a The Runaways sikere és bukása után egy új együttessel a Joan Jett & The Blackheartsszal tért vissza, akiknek az egyik leghíresebb rocknótát az I Love Rock and Roll-t köszönhetjük.

Ha támadnak kételyeitek a film megnézésével kapcsolatban akkor gyorsan hessegessétek el ugyanis a sablonos "rockegyütteses történet" ellenére nagyon jó filmet kaptunk. Már csak azért is érdemes megnézni, hogy láthassátok Kristen Stewart ki tud törni a "tvájlájtos csaj" karakterből, tud valami újat hozni. Michael Shannon istenien játssza a megszállott, dilis producer szerepét. Személy szerint a kedvenc karakterem a filmből Dakota Fanning volt, aki fiatal kora ellenére eszméletlenül jól játszik, az évek alatt egyre szebb lett és a színészi játéka kiskora óta, felnőtt kollégáit megszégyenítő. A zenék nagyon ütősek, a dalokat maguk a színésznők énekelték fel. Fontos szempont, hogy a film nagyon jól vissza adja a 70'-es évek hangulatát, mind a ruhákban, mind a látványban. Nem utolsó sorban A The Runaways együttes olyan énekesnőket inspirált mint Courtney Love vagy Taylor Momsen (Gossip Girl c. sorozat, The Pretty Reckless együttes.), tehát érdemes megismerkednünk a nevükkel még ha nem is sikeredett túl hosszúra a pályafutásuk.

Lényeg a lényeg: nézzétek!

gáb

2011. ápr. 21.

Vampire Academy / Vámpír akadémia


Írta: Richelle Mead (http://www.richellemead.com/books/vampireacademy.htm)


El tudom képzelni mit, gondoltok így, a cím alapján: „Húha, megint egy újabb vámpíros könyv, na de jó.” De nincs igazatok. Ez nem egy újabb vámpíros könyv, ez a könyv teljesen más. Sokszor elfelejtettem olvasás közben, hogy vámpírokról lenne szó. Sokkal inkább hasonlít egy kis CSI-vel megtoldott lányregényre. Van benne minden, ami kell: tiltott szerelem, barátság, gonosz nagybácsi, lázadó fiatalok, szigorú anyukák, gyilkosság, nyomozás. Richelle Mead olyat tett, amivel sokan mások is próbálkoznak, csak nem jön össze nekik: egy új, izgalmas világot teremtett.
No és akkor most erről a világról: a vámpírok köztünk élnek, saját kis társadalmuk van, amit a királynőjük vezet. 3 féle vámpír van a dhampir, a moroi és a strigoi (ezek az angol neveik, a magyar fordítás: dámpír, mora, striga).  A dhampirok védik a moroi-okat a strigoi-októl. Ugyanis a dhampirok az emberek és moroi-ok legjobb tulajdonságait örökölték, tehát tökéletesen kiképezhetők testőröknek, hogy megvédjék a kihalófélben lévő moroi-okat. A moroi-ok azok a vámpírok, akik ugyan ember vért isznak, de nem ölik meg az „etetőjüket” és elviselik a napfényt is, bár kényelmetlenül érzik magukat a napon. Varázserővel is rendelkeznek, mindegyik moroi képes használni valamelyik elemet (víz, föld, tűz, levegő). Ha egy moroi megöl egy embert, akkor strigoi válik belőle,a gonosz vámpír, aki öl az embervérért, nem bírja a napot, de szuper erősek és gyorsak.
Rose Hathaway egy dhampir lány, akinek a legjobb barátnője egy moroi, Lissa Dragomir. Lissa képes gyógyítani, sőt ő hozta vissza Rose-t a halálból, így magához kötve őt. Ezáltalá a kötelék által Rose képes Lissa gondolataiban olvasni. Lissa az utolsó élő tagja családjának, amivel sok ellenséget szerezett magának. Mindketten a St. Vladimir Akadémián tanulnak, ami egy bentlakásos iskola. Itt képzik ki a leendő testőröket és itt tanítják meg a moroi-oknak, hogy hogyan használják a varázserejüket. Meg még persze sok más alapvető tantárgyuk is van.
A sorozat hat kötetes, már befejezett történet. A magyar könyvborító ne riasszon el senkit, megéri elolvasni! Én újra és újra meglepődtem olvasás közben, „Jé, tényleg, ez vámpírokról szól!” A karakterek szerethetőek, az ember teljesen bele tudja élni magát Rose szerepébe, akinek a szemszögéből íródott a könyv. Richelle Mead világa semmihez sem hasonlítható, jó szórakozást kívánok hozzá.

Narancs

2011. ápr. 8.

Ez mi ez?

-Lilla kérésére:)-

Finnországban bemutatták a világ leghosszabb sci-fijét: 14400 perces. Igen, 240 óra, vagyis 10 nap hosszúságú. A bemutató 8 perces. Röviden a film arról szól, hogy mi történik, miután kihalnak az emberek, egy házon demonstrálva. A kamera -legalábbis a trailerben- csak jobbra és balra mozog, bemutatva hogyan pusztul le a ház. Bár nem igazán értettem hogyan kerülnek a házba tehenek, és hogy mi köze mindennek a sci-fihez, de hát egy kísérleti filmről van szó. Ilyen volt pár évtizedekkel ezelőtt az a film, ami 24 órán át mutatta, hogyan alszik egy férfi. Azóta tudjuk, hogy az emberek nem bírják a valós idejű történéseket, mint például az alvás, az étkezés, a fürdőszobai szükségletek. A filmet egyébként Helsinki egyik terén, nagy kivetítőn lehet megtekinteni. Érdekes lehet, el tudnék viselni én is egy ilyen film vetítést mondjuk a Móricz Zsigmond körtéren.
A trailer:


Narancs

2011. ápr. 5.

Eli könyve/ The book of Eli


Rendezte: Albert Hughes, Allen Hughes
Írta: Gary Whitta


Legelőször az egyik mozi előterében találkoztam a film plakátjával, amely már akkor felkeltette az érdeklődésem.  Aztán megnéztem a filmet, amiért moziba mentem és teljesen elfelejtkeztem Eliről. Pár héttel később megint láttam a plakátot, akkor már megjegyeztem magamnak, hogy ennek utána kell nézni. Megnéztem hát jútúbon az előzeteseket és csak legyintettem egyet, hogy „Ó, istenem, már megint egy világvége film”. Majd eltelt egy év és újra előkerült a film a baráti körömben, leültünk, megnéztük. Azóta legalább négyszer láttam/láttuk, ha nem többször. Ahogy nagypapám mondaná, minden alkalommal újabb és újabb dolgokat, mondani valót lehet felfedezni egy filmben. Nem mellesleg a felvonultatott színészek se hétköznapiak.
Filmünk főszereplője Eli (Denzel Washington), a vándor, akinek célja, hogy eljusson nyugatra. Vándorlása során Történetünk a világvége, azaz a Villanás után körülbelül 30 évvel játszódik. Eli útja során egy kis városba vetődik, amelynek Carnegie (Gary Oldman) a kiskirálya. Carnegie egy könyv után kutat, amellyel megszilárdíthatná, kiterjeszthetné hatalmát. Ebben segít neki jobb keze, Redrige (Ray Stevenson), Claudia (Jennifer Beals) és Solara (Mila Kunis), bár az utóbbi kettő inkább kényszerből, mint önként. Ott kezdődik a bonyodalom, mikor a rendkívüli harctudással rendelkező Eli nem akar Carnegie-hez csatlakozni.
A forgatásnak Új Mexikó adott helyet, 2009 februárjától. Ezáltal, és pár jól alkalmazott effekt által lett tökéletes a Villanás utáni USA világa. A karakterek jól kidolgozattak, a szereplők munkájáról azt hiszem, nem kell beszélnem, beszélnek helyettem az eddigi filmjeik. A kameramozgások és a vágások fantasztikusak, tökéletesen érzékeltetik a hangulatot és kiteljesítik a film hatását, üzenetét. És amit az eddigi filmeknél elfelejtettem megemlíteni, de pótolva lesz: a zenéje. A főcímdala 8 perces és végtelenítve akár egy egész napon át hallgatható. Egy idő után az ember lelki szemei előtt már felsejlenek a kiégett puszták, a kegyetlenül tikkasztó Nap felé nyújtózó hegycsúcsok, és a fel-feléledő szél által kavart por.

Az elmaradhatatlan előzetes (A trailerek közül ez adja vissza leginkább a film hangulatát):
És végül azoknak, akik már látták, íme a saját készítésű zenés videóm:)

Narancs

2011. ápr. 1.

Harry Potter és a Halál ereklyéi 1. rész


Rendezte: David Yates
Írta: J. K. Rowling


Bizony, felnőttünk. Harry (Daniel Radcliff), Hermione (Emma Watson) és Ron (Rupert Grint) is felnőtt velünk együtt és nekiindulnak, hogy megmentsék a varázslóvilágot Voldemorttól. Bár úgy érzem, fölösleges leírnom a színészek nevét, mert nem nagyon akad olyan, aki ne tudná. Olyat viszont már többet találunk, aki nem olvasta a könyveket. Nekik csak annyit üzennék, hogy nem tudjátok mit hagytatok ki. Na de térjünk rá a filmre. A sorozat befejező részének első feléről van szó, a könyv nagyjából háromnegyedét dolgozza fel. A második rész Július 14-én kerül a magyar mozikba. Szeptember eleje van, míg mások készülődnek vissza Roxfortba, addig a három jó barát családjukat, barátaikat hátrahagyni készülnek, hogy Dumbledore akarata szerint legyőzzék Voldemortot. A film elején pár új színésszel találkozhatunk Bill Weasley (Domhnall Gleeson) és Mundungus Fletcher (Andy Linden) személyében. Tartottam a dologtól, de Mundungushoz is megtalálták a megfelelő színészt. Harry átmenekítése a Privet Drive-ról az Odúba áldozatokat követel, köztük egy halálosat is. Bill és Fleur esküvője egy kis fényt nyújt a sötét jelenben, ám ez sem tarthat sokáig, a Minisztérium elbukik és Harryéknek menekülniük kell. 

Igen, nem tagadom, persze vannak különbségek a könyv és a film között. Azonban én úgy vélem, a film így is tökéletesen élvezhető és méltó folytatása az eddigieknek. Valóban sokszor kimarad a százfülé-főzetes trükk amit a könyvben hőseink előszeretettel alkalmaznak, de gondoljuk végig, hogy nézne ki a film, ha a két és fél órában csupán fél órát játszana Daniel Radcliff? Gondolkozzunk logikusan is egy kicsit, ne csak elvetemült rajongóként, akik a könyv-hűség hívei. Nagyon szép megoldás volt a Három testvér és a Halál ereklyéi meséjének megjelenítése. Köszönjük, Tim Burton bácsi, hogy beugrottál segíteni a feleségednek! Azt elismerem, hogy van egy-két jelenet a filmben, ami teljesen felesleges. Ilyen, például amikor először töltik az estét egy erdőben és pár másodpercig látszik a felállított sátor. Másik példa mikor Harry megpróbálja felvidítani Hermionét és táncolni kezdenek. Ez a könyvben sincs benne és a filmben is lehetett volna rövidebb, ha már muszáj volt belerakni. Ami viszont a könyvben nem volt benne, de a filmben tetszett az a jelent, amit Emma Watson írt. A film elején Hermionét láthatjuk, ahogy kitörli szülei emlékeit sajátmagáról, hogy később ne kerülhessenek bajba miatta. A könyvben erre csak utalnak, de nagyon beleillett a film világába. Csak ajánlani tudom mindenkinek. Aki olvasta a könyvet, azért, aki pedig nem, annak azért.
Mikor barátnőmmel, 2010. november 25-én hajnalban beültünk a Corvin moziba, az jutott eszembe, hogy mennyire megöregedtem. Az első filmet még 11 évesen, 2001 decemberében láttam, a szüleimmel. Nem tudok mást mondani, minthogy felnőttünk emberek. Örülök és köszönöm J.K. Rowlingnak, hogy létrehozott valamit, ami összeköt egy teljes generációt.

Narancs