A macska tudja csak a Nagy titkokat… (Vérmacska)

Írta: Simon Tamás

Valószínűleg mindannyian találkoztunk már olyan macskával, amely kedves volt, dorombolva bújt oda hozzánk, dörgölte a fejét a kezünkhöz, hogy simogassuk még. A bundája finom puha, és olyan aranyos az egész cica, amikor nyávog. Emlékszünk, ugye? Na, akkor ennek most mind vegyük az ellentétét, és így meg is kapjuk Simon Tamás könyvének főhősét, Alfit.

A Vérmacska, avagy Alfi világuralomra tör című könyvben Alfi szemszögéből láthatjuk a világot, amelynek trónját nagy szerényen hajlandó lenne elfogadni, ha nagyon könyörögnénk neki. Alfit gazdája, Szőri két fröccsért kapta, és eleinte még reménykedett benne, hogy kiscicája majd kinövi a destruktív hajlamait. Azonban csalódnia kellett, mert Alfi egy évvel, és egy kasztrálással később is ugyanolyan öntudatos, akaratos macska, amilyennek már kicsiként is volt. Kiharcolja magának a legfinomabb falatokat, a legpuhább alvóhelyeket, és a területét foggal-körömmel védi. Tényleg, szó szerint. Mindemellett persze hobbija is van, rettentő módon szeret kertészkedni. Épp csak annyi a baj, hogy az ő művészetét nem értékelik a körülötte lakók.

A könyv nagyon jó szórakozást kínál a macskakedvelők, és tulajdonosok számára is. Alig egy hónapja megjelent a második kötet is, és Alfika facebook oldala (https://www.facebook.com/alfimacsek) is igen népszerű a rajongók között. A Vérmacska inkább felnőtteknek való, mert Alfi kemény kandúr, és bizony szereti káromkodásokba önteni a frankót. 

Narancs

Halálos Fegyver 1./ Lethal Weapon 1.

Rendezte: Richard Donner

A ’80-as években járunk. Adott egy veterán zsaru, akinek már csak pár napja van hátra a nyugdíjáig. Mi is történhet pár nap alatt? Mondjuk, kap egy új társat, akit túlzottan nem izgat, ha belehal a munkájába.

A film hangulata tökéletesen visszaadja a ’80-as évek hangulatát. Igazi felüdülés a mai szó-vicceket csattogtatós, robbantgatós, fél meztelen pasikat mutogatós filmek közt. A poénok egyáltalán nem erőltetettek, a legtöbbet a helyzet szüli, ami szintén ritkaság számba megy napjainkban. Ugyan Mel Gibson párszor megvillantja a felsőtestét, de látszik, hogy nem ez a legfőbb cél. Bár besorolás szerint akciófilm, amit általában csak a férfiaknak nagy kedvence, de ne riasszon vissza senkit, szórakozásnak, egy kis nosztalgiázásnak, jókat nevetni pont tökéletes ez a film.

Mit lehet tudni a szereplőkről? Csupán annyit, hogy fantasztikusak. Mel Gibsont szerintem senkinek se kell bemutatni, már ifjabb korában is nagyon jó színész volt, ez látszik a filmen is. Danny Glovert a horror-rajongók a Fűrészből ismerhetik. Az ő színészi játéka is kifogásolhatatlan.

Az egész film sokkal realisztikusabb, mint manapság a rendőrös-akció filmek. Itt bizony ha eltalálnak valakit, abból nem spriccel a vér, a rendőrök kiizzadnak futás közben, nem találnak el minden rossz fiút elsőre, és Mel Gibsonnak szinte végig cigaretta lóg a szájából. Akit zavarnak a káromkodások, az lehet, hogy kevésbé fogja élvezni a filmet, de szerintem egyáltalán nem volt zavaró, hasonló helyzetben leginkább én is így köpködném a cifra szavakat, mint a főszereplőink.

Pár szóban összefoglalva: csak ajánlani tudom, igazi élmény.

Az erő krónikája / Chronicle

Rendezte: Josh Trank

Talán elmondhatom, hogy 2012 egyik legjobban várt filmjéről van szó. Nálam legalábbis benne volt a top 10-ben. Josh Tranknak ez az első rendezése, és a főszereplők sem mondhatók hihetetlenül ismertnek (Dane DeHaan, Alex Russel és Michael B. Jordan). A film kevesebb, mint másfél órás, ami manapság már kifejezetten rövidnek minősül, de szerintem én nem is bírtam volna tovább. És ezt most pozitívan értem. Áldokumentumszerű film révén az eseményeket mindig egy, az események közelében lévő kamerán keresztül láthatjuk. Hol Andrew kamerája közvetít, hol a benzinkút biztonsági kamerája, de van, hogy a rendőrségi kocsiké. Így elég nehéz elvonatkoztatni, amikor beindulnak az események, durrognak az érzelmek. A film szépen, lassan tesz magáévá minket, szinte észre sem vesszük, de már úgy érezzük, mi is ott vagyunk, mi is a felhők közt repülünk a fiúkkal.

A történet igen egyszerű. Adott egy magányos, hányattatott sorsú fiú, Andrew, akit az unokatestvére (Matt) próbál elráncigálni mindenféle bulikba, hogy ugyan, legyen már némi szociális élete is. Andrew, aki épp most vett egy új kamerát, beleegyezik. Miután a bulin félreértik Andrew szándékait, és jól helyben hagyják, kint keres magának menedéket. Arra lesz figyelmes, hogy a suli legnépszerűbb sráca, Steve szólítja a nevén, és kéri, menjen vele, mert ő és Matt találtak valami nagyon tutit, amit muszáj megörökíteni. Andrew kapva kap az alkalmon, követi Steve-et, aki egy lyukhoz vezeti az egyik tisztáson, amelyből igen érdekes, már-már félelmetes hangok szűrődnek ki. Mi más is jutna három tinédzser eszébe egy ilyen helyzetben? Nekiindulnak felfedezni, mit is rejt a mélység. Egyre sötétebb van, Andrew kameralámpája se nyújt túl nagy fényt, és már Andrew is kezd pánikolni, amikor Steve talál valamit. Mindhárman jól megtapicskolják a furcsa kavicsokat, majd a kamera képe megremeg, és teljesen elsötétül. Miután Andrew beszerzett egy új kamerát, ismét a fiúkkal tarthatunk, immár egyikőjük kertjében, éppen kísérleteznek. Baseball labdát hajigálnak egymás felé, hátha egyiküknek sikerül megállítania. Andrew-ra kerül a sor, és neki rögtön, elsőre sikerül az, amivel a többiek sokáig próbálkoztak. Úgy tűnik, a hányattatott sorsú fiú játszi könnyedséggel irányítja új erejét, és eljött életének legszebb időszaka. Szuper erő, barátok, bulik, tehetségkutató, nincs megállás. Csak haldokló anyja zökkentheti ki Andrew-t egyre szebb hétköznapjaiból. Hogy mihez kezd egy elkeseredett fiú, ha pénzre szüksége? Na és mit tesz egy ilyen fiú, ha szuper képessége? Megéri-e mindezt moziban megnézni? Igen!

Narancs