2011. aug. 24.

Sötét erő trilógia (Darkest Powers)

Írta: Kelley Armstrong (http://www.kelleyarmstrong.com/)



Az írónőről: 2001 óta jelennek meg könyvei, de már azelőtt történeteket talált ki, hogy írni tudott volna. Saját bevallása szerint, történeteiben, ha lányok és babák szerepeltek, akkor azok mindig halhatatlan lányok és gonosz babák voltak. Három sorozata van: Otherworld (Másvilág), Nadia Stafford és a Darkest Powers and Darkness Rising. A fent említett sorozat három könyve: The Summoning, The Awakening és a The Reckoning. A The Summoningot már magyarul is lehet kapni.

A sztori: Chloe Saunders későn érő típus. Tizennégy évesen érik nővé, és pont aznap kezd el halott embereket látni. Miután sikítva végig rohan az iskolán és bántalmazza egyik tanárát, az okos felnőttek úgy döntenek, hogy Chloe pihenésre és pszichés kezelésre van szüksége, ezért a Lyle House-ba, fiatalok számára fenntartott elmegyógyintézetbe zárják. Itt találkozik az első ránézésre semmilyen zavarral nem küzdő Lizzel, Rae-val, Torival, Derekkel és Simonnal. Nem is olyan sokkal később kiderül, hogy véletlenek nincsenek, szánt szándékkal kerültek pont ők, pont a Lyle Houseba. Mikor ez tudatosodik is bennük, onnantól kezdve még jobban felpörögnek az események.


Karakterek: A főszereplőnk, Chloe imádja a filmeket. Nem csoda, hogy könnyű volt vele azonosulnom. Akinek mégsem sikerülne, az is megtalálja a számára vonzó vonásokkal rendelkező karaktereket. Liz, aki nem érti, mi történik körülötte, rendes, kedves mindenkivel. Rae, akit kiskorában örökbe fogadtak és megszállottja a tűznek. Tori, vagy, ahogy a könyvben is emlegetik, Viktória királynő, akaratos, divatos, tipikus pom-pom lány. Derek, a nagydarab, erős és kissé pattanásos kamasz srác, aki egy igazi zseni. Simon, Derek mostohatestvére, a szőke, félig kóreai, lányok kedvence, aki szeret rajzolni. Nem egyszer a rajzaival hagy üzenetet Chloe-nak. A történet előrehaladtával mindenkinél megfigyelhetőek jellemfejlődések. Ki jó irányba, ki rossz irányba, de mindenki változik.

Szerintem: Rég olvastam ki ilyen gyorsan háromszor –körülbelül- háromszázötven oldalt. A három könyv nagyjából két hét eseményeit foglalja magába, de olyan intenzitással, hogy az ember lánya alig bírja visszafogni magát, hogy ne olvasson előre. Legalábbis nekem szinte fizikai fájdalmat okozott nem pár sorral előrébb ugrani és minden betűt elolvasni. Az írónő stílusa egyszerű, hétköznapi, a könyv egyes szám első személyben meséli el a történetet, Chloe szemszögéből. Van benne minden, ami egy tiniknek szánt könyvbe kell: barátság, fiúk, szerelmek, gonosz felnőttek, természetfeletti erők, szökések, bujkálások, nehéz döntések. Rendkívül pörgős, fordulatokkal dús mindhárom könyv. Mikor már azt hinnénk, hogy Chloe és társai végre biztonságban vannak és csak a paranoia beszél belőlünk, bumm! és máris újra veszély fenyegeti őket. Chloe-nak döntenie kell a két fiú közt és végre valahára amellett dönt, akinek én is végig szurkoltam. Az egyetlen kivetni valót abban találtam, hogy elég sok dolog megmagyarázatlanul marad, bár ez is hozzátesz a könyvek rejtélyes mivoltához.
Ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit is szereti a természetfeletti történeteket.

Narancs